3. TERMÉSZETTÖRVÉNY

A harmadik biológiai természettörvény a

természetes elváltozások csíralemez központú rendszere:

MINDEN TERMÉSZETES ELVÁLTOZÁS EGY ONTOGENETIKUS,

CSÍRALEMEZ KÖZPONTÚ RENDSZER ALAPJÁN ZAJLIK LE

Az anyaméhben fejlődő magzat, felépítését és életfolyamatait tekintve végigmegy az összes evolúciós lépcsőfokon. A megtermékenyített petesejt (zigóta) osztódni kezd, először szedercsíra (morula), majd hólyagcsíra (blasztula, blasztociszta) válik belőle. A megtermékenyítés utáni ötödik napra kialakuló blasztociszta belső rétege (embrioblaszt) a tizenharmadik napon három részre oszlik, és ezzel megjelennek a csíralemezek, melyek differenciálódása folyamán fokozatosan épül fel az embrió és jönnek létre a kezdetleges szövetek.

Az ember körülbelül 400 féle szövettípusának mindegyike hozzátartozik az egyik csíralemezhez, ahhoz, amelyikből kifejlődött, ez pedig meghatározza, hogy melyik agyi rész, milyen biológiai programmal fogja vezérelni a működését. Ezek a programok tartalmazzák az élőlények túlélés érdekében tett sikeres alkalmazkodásának évmilliók alatt rögzített reflexeit, melyek ma is automatikusan működésbe lépnek, mikor a tudatos elme feladja és lemond az irányításról.

Az előzőekben már említett biológiai konfliktus típusa fogja meghatározni, hogy az agynak mely részét érinti az idegsejtek összeköttetéseire vonatkozó károsodás, ami aztán egy ontogenetikusan beprogramozott változtatást eszközöl az általa vezérelt szövetrészben.

Az emberi test szöveteit négy fő csoportba tudjuk sorolni: mirigyszövetek, mirigyszerű kötőszövetek, szerkezeti kötőszövetek és laphámszövetek, melyek mindegyikéhez tartozik egy benne alkalmazkodási elváltozást létrehozó fő konfliktustípus, az alábbiak szerint: